Érdekesen alakult a mai jógaóra. Azt gondolná az ember, amikor jógáról hall, hogy ugyanazokat a gyakorlatokat minden alkalommal újra megcsinálni nagyon unalmas. Ám ez nem így van! Nem az elfogultság, hanem a tapasztalat mondatja ezt velem. Minden alkalommal valami újat fedezel fel. Sőt, ha a saját bejáratott gyakorlási idődön kívül mész el jógára, akkor még csodák is történnek veled! A mai csodámat mesélem el: felfedeztem, hogy mennyire megkönnyítem a dolgom, aha a fenékizmaim is használom a gyakorlatok végzésekor!

Az már korábban, még valamikor a csecsemőkoromban, pár hetesen tudatosult bennem, hogy saját izmaim vannak! Ez a felfedezés jelentette az első lépést afelé, hogy a saját testem ura legyek. Felnőttként- sajnos általában az izomláz kapcsán- újra felfedezzük az izmainkat. Addig nem érezzük őket, teljesen természetesnek vesszük, hogy vannak. Pedig nagyon komoly munkát tesz értünk és alázatosan szolgál minket a nap 24 órájában. Nemcsak szolgál, hanem képes „emlékezni” is: az összes múltbeli jó és rossz tapasztalatunkat őrzi. Ugyanígy a gyermekkorban végzett rendszeres testmozgásra is emlékszik az izom: ha felnőttkorban emlékeztetjük azokra a testmozgásokra, amit kiskorunkban végeztünk, akkor hasonlóan fog működni a testünk, mint amikor aktívan sportoltunk. Valahogyan hasonlóan reagált az én testem is, de az én esetemben ennek fele-fele arányban van pozitív és negatív kihatása a jelenben. Én kiskoromban balettoztam, ami a hajlékonyság szempontjából nagyon előnyös, ám a csípőm mindig rendetlenkedik. Mivel eléggé rugalmas és nagy szögben mozog, így már nem emlékszik a testem arra, hogyan „működik rendesen”. Ez a futásnál kifejezetten hátrány, mert nekem a futás a szökdeléssel egyenlő… Na, de nem a csípőről akarok írni, hanem a hipnotikus testrészről: a fenékről.

A fenék általában nem szokott izomlázban szenvedni, vagy csak én tapasztaltam nagyon ritkán ezt. Lehet azért, mert eddig nem használtam eleget. A mai nap ez megváltozott. Azoknál a gyakorlatoknál, ahol erőteljesen hátra kell hajlítani, eddig problémásak voltak, mert csak a combom és a háta feszítettem be. Ma rájöttem, ha a fenekem is megfeszítem, sokkal jobban megy a hátrahajlítás. Hiszed vagy sem, egy „égi hang” szólalt meg a fejemben: „Szorítsd a fenékizmaidat!” Lehet a Jóisten mondta vagy maga Bikram, aki félisteni státuszt tölt be az Univerzumban. Legalábbis ő biztosan így gondol saját magára. (Érthető is, egy komplett gyógyító- és üzleti rendszert felépített…) A hang hatására befeszítettem a fenekemet és sokkal jobban ment a gyakorlat! Hihetetlen, még élveztem is! Megint majdnem hangosan felnevettem, ám visszafogtam a kitörést, mert mások vagy magukra koncentrálnak vagy meghalni készülnek a „nagy melegtől”. Örültem annak, hogy ez az izomcsoport tudatosult bennem. Tágítottam annak a lehetőségét, hogy magas színvonalon végezzem a gyakorlatokat. Szóval a fenékizom felfedezése és tudatosítása a mai óra csodája. :)

Neked volt tapasztalatod a fenékizommal kapcsolatban?

Namaste

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.