A mai nap, névnapomon újrakezdtem a jógát. Nagy lépés ez, hiszen végső döntést hoztam a szellemi és lelki megújulás felé… nem beszélve a karácsonykor felszedett plusz kilókról, ami egyszer engem is elért. Nem fiatal már a testem és jobban kell rá vigyázni.

Tehát a mai nap újra beléptem a Bikram szentélybe. Jól sikerült időzíteni az első alkalmat, hiszen pont a névnapomra esik. Kissé félősen tettem meg az utam, hiszen ez nemcsak az első Bikram órám közel egy év kihagyás után, hanem ez a legelső angol nyelvű jógaórám. Néha még magyarul sem tudom, melyik a jobb, melyik a bal kezem, nemhogy még angolul!! A félelmem nagy része azonnal eloszlott, amint beléptem a recepcióra. Megcsapott az ismerős szauna-szerű illat, a szokásos kissé homályos fények és az igényes környezet. Bejelentkeztem és utána azonnal mentem öltözni.

Mintha ki sem hagytam volna azt az egy évet, a teljes előkészületet (öltözködés, jóga teremben való lecsendesedés) mintegy rutinszerűen végeztem.

10.00-kor megérkezett Andy, az angol nyelvű oktató. Sokáig minden ismerős volt, majd az állógyakorlatok vége felé elmém szüntelenül azt zakatolta, hogy mikor lesz már félidő (ahol 2 percig le lehet feküdni a matracra.) Türelmetlenül és elszántam vártam az félidőt, bár szokatlanul élvezetesnek találtam ezt a fajta szenvedést. Már-már nevettem saját gyarlóságomon.

Az állógyakorlatok után már „szinte” gyerekjáték volt az óra.

A legvégén nem feküdtem hosszú perceket, hanem egyből mentem zuhanyozni. Ám így is fantasztikusan éreztem magam!

Sokszor szeretnék még ide visszajönni!

Namaste

Szerencsére nem vagyok a Bikram jóga fanatikus, így nyugodt szívvel írok más jógáknál tett kalandozásaimról. Hiába, mindig is szerettem a kalandokat. :)

Az elmúlt 3 hétben nem voltam jógaórán, mivel vidéken a dharmámat (sorsfeladatomat) teljesítettem. Így kimaradt az ászana gyakorlás. Közben a havi bérletem is lejárt, így lehetőségem nyílt egy új jógatípust kipróbálni! Korábban ajándék belépőt kaptunk Párommal az egyik studióba és úgy voltam vele, ha megkapom azt a többletet, amit a bikram jógától is, akkor kipróbálom 10 napig. Eleve izgatta a fantáziám, hogy a hagyományos fűtés helyett infrafűtés van. Egyetlen feltételem volt csupán az új stúdióval szemben: legyen meleg! Volt, igaz kicsit hűvösebb meleg volt, ám annál kellemesebb. Nekem bejött, szóljon ez a bekezdés erről az óráról!

Szóval kaptunk az én Drágámmal, Párommal egy ajándék belépőt a Chili-jóga stúdióba. Ha a Párom nem mondja, hogy találkozott a Pártos Csillával, akinek van egy saját, modern hot jógastúdiója, talán hónapokkal később értesülök erről a lehetőségről. A sors fintora, hogy az ominózus találkozó előtt már arról beszéltünk, hogy fog jönni velem jógázni. Csilla megoldotta ezt a kérdést. :) Ezek az igazi sorsszerű találkozások!

Pont szeptember 1.-jén délelőtt mentünk, mintha számunkra is egy új tanév kezdődött volna el. Nem az iskolai, hanem a Saját Testiskolánknak éve kezdődött el. Nekem az első felnőtt Saját Testiskola évem, Páromnak ki tudja hányadik. (A második újjászületésem az első bikram órától számítom, 2013. május 5.-étől, de ez egy másik bejegyzés témája lesz.)

Bementünk a plázába, ahol Csilla stúdiója van, aztán a kezdés előtt fél órával, ahogy szokás, kinyitotta az ajtót, kedvesen és közvetlenül üdvözölt minket. Ez már eleve meglepett, mivel a bikram stúdióban nem voltak ennyire közvetlenek. Bemutatkozott nekem, (a mai napig nem emlékszem, hogy én mondtam-e a nevem neki, annyira lefagytam a közvetlenségtől), aztán kitöltöttünk egy reg.űrlapot és mentünk átöltözni.

A közvetlenség, amit Csillán tapasztaltam, a vendégein is visszatükröződött. Csilla kialakított egy 21.századi modern asramot. ( Asram jelentése: lelki menedékhely; egy hely, ahol a guru él a tanítványaival.)

Maga az óra pedig nagyon mély lelki élményt adott. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor 16 évesen egy szeretett személy halála után megszólított Isten. Egyik pillanatról a másikra beköltözött a lelkembe. Most visszaköltözött ismét...

Küzdelmes volt minden gyakorlat, hiszen oda kellett figyelnem, hogy a „bikram berögződéseimet” el tudjam engedni. Embert próbáló feladat. Egy "jóga szűznek" ilyen téren sokkal könnyebb, mivel nincsenek akkora elvárásai, mint egy gyakorlottabb jógázónak. A felülés volt a legnehezebb, mivel a bikram órán hirtelen kell kipréselni a levegőt, a Chili-n pedig gyök2 gyorsasággal ülünk fel. (Jóval lassabban, mint ahogy a bikramon csináljuk.)

A gyakorlatoknál néhány elemet Csilla megtartott a bikramból, és kiegészítette még más apróbb mozgásokkal. Ezek az apróbb mozgások helyettesítik a bikramnál megszokott ismétléseket. Csilla ezeket az apróbb mozgásokat, átkötéseket flow-nak nevezi. 

Tetszett az is, hogy a jógastúdió tulajdonosa, Pártos Csilla nagyon megnyerő személyiség. Tud nagyon spontán lenni, ugyanakkor összeszedett és precíz. Mellette biztosan képesek leszünk fejlődni, életünk minden területén!

Összegezve: nekem mind a két jógastúdió tetszik, mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is.

Chili jóga előnyök:

• infrafűtés
• nagyobb elmélyülés
• színek- és hangok jelen vannak
• átkötések az ászanák között (flow)

Chili jóga hátrányok

• messze van
• egy stúdió van
• a honlapon kevés az információ

Bikram jóga előnyök:

• sokkal melegebb van
• jobban izzadsz
• több terem van Budapesten
• többen ismerik, bevezetett márka

Bikram jóga hátrányok:

• a bérelhető matrac büdös
• zavaróan sokan vannak
• nincs közösség, csak órára járó emberek sokasága

Összegezve: a Bikram jóga férfiasabb vonásokkal bír, míg a Chili jóga női vonásokkal. Ezt a következő bejegyzésemben kivesézem.

Namaste

Érdekesen alakult a mai jógaóra. Azt gondolná az ember, amikor jógáról hall, hogy ugyanazokat a gyakorlatokat minden alkalommal újra megcsinálni nagyon unalmas. Ám ez nem így van! Nem az elfogultság, hanem a tapasztalat mondatja ezt velem. Minden alkalommal valami újat fedezel fel. Sőt, ha a saját bejáratott gyakorlási idődön kívül mész el jógára, akkor még csodák is történnek veled! A mai csodámat mesélem el: felfedeztem, hogy mennyire megkönnyítem a dolgom, aha a fenékizmaim is használom a gyakorlatok végzésekor!

Az már korábban, még valamikor a csecsemőkoromban, pár hetesen tudatosult bennem, hogy saját izmaim vannak! Ez a felfedezés jelentette az első lépést afelé, hogy a saját testem ura legyek. Felnőttként- sajnos általában az izomláz kapcsán- újra felfedezzük az izmainkat. Addig nem érezzük őket, teljesen természetesnek vesszük, hogy vannak. Pedig nagyon komoly munkát tesz értünk és alázatosan szolgál minket a nap 24 órájában. Nemcsak szolgál, hanem képes „emlékezni” is: az összes múltbeli jó és rossz tapasztalatunkat őrzi. Ugyanígy a gyermekkorban végzett rendszeres testmozgásra is emlékszik az izom: ha felnőttkorban emlékeztetjük azokra a testmozgásokra, amit kiskorunkban végeztünk, akkor hasonlóan fog működni a testünk, mint amikor aktívan sportoltunk. Valahogyan hasonlóan reagált az én testem is, de az én esetemben ennek fele-fele arányban van pozitív és negatív kihatása a jelenben. Én kiskoromban balettoztam, ami a hajlékonyság szempontjából nagyon előnyös, ám a csípőm mindig rendetlenkedik. Mivel eléggé rugalmas és nagy szögben mozog, így már nem emlékszik a testem arra, hogyan „működik rendesen”. Ez a futásnál kifejezetten hátrány, mert nekem a futás a szökdeléssel egyenlő… Na, de nem a csípőről akarok írni, hanem a hipnotikus testrészről: a fenékről.

A fenék általában nem szokott izomlázban szenvedni, vagy csak én tapasztaltam nagyon ritkán ezt. Lehet azért, mert eddig nem használtam eleget. A mai nap ez megváltozott. Azoknál a gyakorlatoknál, ahol erőteljesen hátra kell hajlítani, eddig problémásak voltak, mert csak a combom és a háta feszítettem be. Ma rájöttem, ha a fenekem is megfeszítem, sokkal jobban megy a hátrahajlítás. Hiszed vagy sem, egy „égi hang” szólalt meg a fejemben: „Szorítsd a fenékizmaidat!” Lehet a Jóisten mondta vagy maga Bikram, aki félisteni státuszt tölt be az Univerzumban. Legalábbis ő biztosan így gondol saját magára. (Érthető is, egy komplett gyógyító- és üzleti rendszert felépített…) A hang hatására befeszítettem a fenekemet és sokkal jobban ment a gyakorlat! Hihetetlen, még élveztem is! Megint majdnem hangosan felnevettem, ám visszafogtam a kitörést, mert mások vagy magukra koncentrálnak vagy meghalni készülnek a „nagy melegtől”. Örültem annak, hogy ez az izomcsoport tudatosult bennem. Tágítottam annak a lehetőségét, hogy magas színvonalon végezzem a gyakorlatokat. Szóval a fenékizom felfedezése és tudatosítása a mai óra csodája. :)

Neked volt tapasztalatod a fenékizommal kapcsolatban?

Namaste

A mai alkalommal a reggeli 9-es órát céloztam meg, pedig nem aludtam többet 4 óránál. Merész vállalkozás volt, ám annál sikeresebb!

Szóval ma reggelre elhatároztam: ma megyek jógára. Nem bántam meg. Élveztem és imádtam, ahogy a testemmel összhangban vagyok és létezek egy időtlen térben.

A felkelés nehézkes volt: a testem friss és kipihent, ám a fejem ólmos fáradtságtól elnehezült. Sokáig hezitáltam, hogy most menjek vagy ne, de amikor elintéztem a nap első folyóügyét, akkor már tudtam, ma bizony megyek órára. Ráadásul még azzal a logikus érvvel is meggyőztem magam (pontosabban elmém racionális részét), hogy délután még aludhatok egy órácskát…

Mialatt átutaztam a városon, többször kísértésbe estem, hogy visszaforduljak vagy elaludjak a járművön. Természetesen ma is én voltam az első, és az oktató kedvesen mosolyogva üdvözölt. Szokásos gyorsasággal átöltöztem, bementem a terembe, hogy szokjam a meleget és magas páratartalmat. Elvégeztem pár spontán gyakorlatot és utána savasanában pihentem. (Tudod, a savasana a hullapóz, leánykori nevén hátonfekvés.) Itt is majdnem elaludtam a kellemes melegtől. Kicsit a bágyadt másnapossághoz tudnám hasonlítani: amikor ólmosan fáradt vagy fejben, de nincs fejfájásod és hányingered. Amikor az oktató bejött a terembe, nagy nehezen éledtem fel, sőt, az első gyakorlatoknál a fejem még mindig üzemkívüli állapotban volt. A testem viszont engedelmeskedett! Úgy tűnt, élvezi minden sejtem a reggeli ászanázást, jobban, mint a késő délutániakat. A csoda egyrészt az volt, hogy testem meglepően aktív volt a fejemhez képest; másrészt pedig újabb apró sikerélményekkel gazdagodtam. Pontosabban csináltam a gyakorlatokat és ez intenzív örömérzetet okozott. Már megtanultam, hogyan feszegessem a határaim és élvezzem a testmozgást egyszerre. A rendszeres testmozgásnak az a nagy előnye, hogy minden alkalommal „cukorkákat” kapsz, olyan sikerélményeket, amelyek minden alkalommal a fejlődést mutatják meg. Persze megvásárolhatod a cukorkákat a boltban is, de azt sose magadtól kapod, magad ajándékozod meg, hanem csupán pénzzel vásárolsz meg.

Nálam a komfortzónából való kilépés azt jelentette, hogy korán reggel mentem órára, alig 4 órás alvással. Nyilván személyenként különbözik a komfortzóna fajtája. Neked mit jelent a komfortzóna a testmozgásban?

Namaste, szép estét! =)

A mai bejegyzés kevésbé lesz felemelő, mint az első volt. Mentes a patetikus hangnemtől. Ma egy kicsit visszazuhantam a megszokásba és engedtem az érzékek csábításainak. Lebeszéltem magam az óráról (mert meleg van, fáj a hajam és különben is született egy nagymamám) és zabáltam összevissza mindent, legfőképpen édességet.

Nem könnyű a változást elérni, pontosabban nem egyszerű úgy cselekedni, ami a változást elhozza. Dumálni nagyon könnyű arról, hogy hú de jó lenne karcsúnak, szépnek és okosnak lenni, ám a cselekvés és a duma között óriási a különbség. Tehát hiába mondom azt magamról, hogy nagy jógás vagyok, ha egyszer itthon ülök és süppedek a fotelba és a megszokott kis életembe.

Kompenzálásként sok vizet iszom és itthon csinálok gyakorlatokat. Első sorban a hatha jóga egy-két egyszerűbb gyakorlatát, vagy gyertyázok, esetleg kézen állok fal mellett. Nyugtatom a lelkiismeretem. Ugye milyen nehéz változni? :)  Te tapasztaltál hasonlót?

Sebaj, holnap megyek órára! :)

Rájöttem arra, hogy nem szabad önmagunkkal szemben túl nagy elvárásokat és túlzott szigort alkalmazni. Hirtelen a semmiből elkezdeni jógázni, elkerülve a fokozatosság és a türelem elvét sérüléseket, izomlázat vagy értetetlen kimerültséget okoz. Tehát nemcsak lusta vagyok, talán magyarázom is a bizonyítványom… vagy csak reálisan felmértem, hogy egyik napról a másikra nem lehet jógivá/joginivé válni.

De törekedni lehet, sőt, kell is szerintem.

Ma megnézek egy pár jógás videót, elismerően hümmögök, talán igyekszem (fejben) utánuk csinálni a gyakorlatokat.

Namaste

Nos, a mai napon meghoztam azt a döntést, hogy nemcsak az asztalfióknak írok a jógás élményeimről. Nem az első órámmal fogom indítani a blogot, hanem azzal az jógaórás élményemmel, amikor igazán elkezdtem önfeledten élvezni az órát és egy oktató nagy hatást gyakorolt a fejlődésemre. Természetesen korábbi élményeim is fogom ismertetni!

Tehát ma voltam megint Bikram jóga órán. Ebben nincsen semmi különös, az ember elmehet bárhová, ahova szeretne. A lényeg itt az élményeken van, amik velem történtek ma.

A jóga azért egy különleges mozgásforma, mert mindig feszegeted a test-határaid és ezzel növeled a szellemi horizontod. Nálam ma egy olyan változás állt be, amit igazból nem éltem meg sosem: jelen voltam. Ez elég banálisan hangzik, hiszen mindenki jelen van a tetteiben (jobb esetben), ám én arról beszélek, amikor nincsen semmi más, csak TE és a GYAKORLAT. Csak a pillanat. Az idő elnyújtott volt és végtelennek hatott. Sokkal hosszabb órának tűnt ez a jógaóra, mint a többi, amin eddig részt vettem, ám ennek ellenére nagyon kellemes és pihentető. Nem éreztem, hogy kínlódok, erőlködök és zavar az izzadás. Sokkal inkább azt éreztem, hogy egy nagy Valamibe, egy óriási és szent körforgásba kapcsolódtam be. A mozdulataimon áldás volt. Ezzel az élménnyel ajándékozott meg az élet, mert tegnap végleg a jóga mellett tettem le a voksom, mint napi vagy heti szinten végezhető mozgásforma.

Nemcsak tőled függ, hogy mit hozol ki a jógából, hanem a jógaoktató személyisége sem mindegy, aki kihozza belőled a legjobbat! Olyan oktatóval hozott össze a sors, aki szívből csinálja az oktatást és magas szinten műveli a jóga művészetét. Lehetséges, hogy az ő tudása által tapasztaltam meg a jelenlétet? Persze az előző oktatók is kiválóak és lelkiismeretesek voltak, ám a mainál tapasztaltam meg, hogy ő igazán szereti azt, amit csinál. Ez sugárzott a lényéből, a mondataiból: szeretettel és tisztelettel beszélt és közben folyton mosolygott.

A jelenléten kívül a másik egyedi élményem a NEVETÉS volt. Azt gondolnád, hogy egy jógát, különösen egy hot yoga-t csak szenvedve és küszködve lehet végigcsinálni és nevetésről szó sem lehet. Hiszen ki szeret 40 fokban „nyüglődni”? Ám ha kicsit félreteszed az előítéleteid a meleggel, a jógával kapcsolatban, fantasztikus kapuk nyílnak meg előtted. Kivirul a világ: jobb lesz a légzésed, nyugodtabb leszel, tehát nem bosszantod fel magad minden apróságon. Kevésbé tudnak manipulálni és kiélezettebbek az érzékeid. A legbiztosabb jele, hogy nem görcsölsz rá az órákra, az a nevetés. Amikor ez a kedves jógaoktató kiigazította a gyakorlataim, akkor erőteljes kuncogás jött rám. Ez a másfél óra alatt többször megtörtént. Komolyan mondom, életemben először tudtam őszintén nevetni az esendőségemen és a hibáimon. Már ez önmagában hatalmas fejlődés, a hajlékonyság és az ászanák pontos kitartása már csak egy „mellékhatás”.

A nap végére elég fáradtnak éreztem magam, mivel megdolgoztattam a testem és végigcsináltam az órát. Egyszer se kellett a matracomon megpihennem. Ez az első bikramos óra óta így van. Mivel fiatal vagyok, arányos és karcsú a testem, így elég ciki lenne nekem, ha az órák egy részét a matracon „savasanaban” (hullapózban, vagyis hátonfekvésben) tölteném.

Igyekszem mindennap jelentkezni és megosztani a szellemi-lelki-testi átalakulást, amit a jógával érek el! :)

Namaste