Nos, a mai napon meghoztam azt a döntést, hogy nemcsak az asztalfióknak írok a jógás élményeimről. Nem az első órámmal fogom indítani a blogot, hanem azzal az jógaórás élményemmel, amikor igazán elkezdtem önfeledten élvezni az órát és egy oktató nagy hatást gyakorolt a fejlődésemre. Természetesen korábbi élményeim is fogom ismertetni!

Tehát ma voltam megint Bikram jóga órán. Ebben nincsen semmi különös, az ember elmehet bárhová, ahova szeretne. A lényeg itt az élményeken van, amik velem történtek ma.

A jóga azért egy különleges mozgásforma, mert mindig feszegeted a test-határaid és ezzel növeled a szellemi horizontod. Nálam ma egy olyan változás állt be, amit igazból nem éltem meg sosem: jelen voltam. Ez elég banálisan hangzik, hiszen mindenki jelen van a tetteiben (jobb esetben), ám én arról beszélek, amikor nincsen semmi más, csak TE és a GYAKORLAT. Csak a pillanat. Az idő elnyújtott volt és végtelennek hatott. Sokkal hosszabb órának tűnt ez a jógaóra, mint a többi, amin eddig részt vettem, ám ennek ellenére nagyon kellemes és pihentető. Nem éreztem, hogy kínlódok, erőlködök és zavar az izzadás. Sokkal inkább azt éreztem, hogy egy nagy Valamibe, egy óriási és szent körforgásba kapcsolódtam be. A mozdulataimon áldás volt. Ezzel az élménnyel ajándékozott meg az élet, mert tegnap végleg a jóga mellett tettem le a voksom, mint napi vagy heti szinten végezhető mozgásforma.

Nemcsak tőled függ, hogy mit hozol ki a jógából, hanem a jógaoktató személyisége sem mindegy, aki kihozza belőled a legjobbat! Olyan oktatóval hozott össze a sors, aki szívből csinálja az oktatást és magas szinten műveli a jóga művészetét. Lehetséges, hogy az ő tudása által tapasztaltam meg a jelenlétet? Persze az előző oktatók is kiválóak és lelkiismeretesek voltak, ám a mainál tapasztaltam meg, hogy ő igazán szereti azt, amit csinál. Ez sugárzott a lényéből, a mondataiból: szeretettel és tisztelettel beszélt és közben folyton mosolygott.

A jelenléten kívül a másik egyedi élményem a NEVETÉS volt. Azt gondolnád, hogy egy jógát, különösen egy hot yoga-t csak szenvedve és küszködve lehet végigcsinálni és nevetésről szó sem lehet. Hiszen ki szeret 40 fokban „nyüglődni”? Ám ha kicsit félreteszed az előítéleteid a meleggel, a jógával kapcsolatban, fantasztikus kapuk nyílnak meg előtted. Kivirul a világ: jobb lesz a légzésed, nyugodtabb leszel, tehát nem bosszantod fel magad minden apróságon. Kevésbé tudnak manipulálni és kiélezettebbek az érzékeid. A legbiztosabb jele, hogy nem görcsölsz rá az órákra, az a nevetés. Amikor ez a kedves jógaoktató kiigazította a gyakorlataim, akkor erőteljes kuncogás jött rám. Ez a másfél óra alatt többször megtörtént. Komolyan mondom, életemben először tudtam őszintén nevetni az esendőségemen és a hibáimon. Már ez önmagában hatalmas fejlődés, a hajlékonyság és az ászanák pontos kitartása már csak egy „mellékhatás”.

A nap végére elég fáradtnak éreztem magam, mivel megdolgoztattam a testem és végigcsináltam az órát. Egyszer se kellett a matracomon megpihennem. Ez az első bikramos óra óta így van. Mivel fiatal vagyok, arányos és karcsú a testem, így elég ciki lenne nekem, ha az órák egy részét a matracon „savasanaban” (hullapózban, vagyis hátonfekvésben) tölteném.

Igyekszem mindennap jelentkezni és megosztani a szellemi-lelki-testi átalakulást, amit a jógával érek el! :)

Namaste

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.