A mai nap, névnapomon újrakezdtem a jógát. Nagy lépés ez, hiszen végső döntést hoztam a szellemi és lelki megújulás felé… nem beszélve a karácsonykor felszedett plusz kilókról, ami egyszer engem is elért. Nem fiatal már a testem és jobban kell rá vigyázni.
Tehát a mai nap újra beléptem a Bikram szentélybe. Jól sikerült időzíteni az első alkalmat, hiszen pont a névnapomra esik. Kissé félősen tettem meg az utam, hiszen ez nemcsak az első Bikram órám közel egy év kihagyás után, hanem ez a legelső angol nyelvű jógaórám. Néha még magyarul sem tudom, melyik a jobb, melyik a bal kezem, nemhogy még angolul!! A félelmem nagy része azonnal eloszlott, amint beléptem a recepcióra. Megcsapott az ismerős szauna-szerű illat, a szokásos kissé homályos fények és az igényes környezet. Bejelentkeztem és utána azonnal mentem öltözni.
Mintha ki sem hagytam volna azt az egy évet, a teljes előkészületet (öltözködés, jóga teremben való lecsendesedés) mintegy rutinszerűen végeztem.
10.00-kor megérkezett Andy, az angol nyelvű oktató. Sokáig minden ismerős volt, majd az állógyakorlatok vége felé elmém szüntelenül azt zakatolta, hogy mikor lesz már félidő (ahol 2 percig le lehet feküdni a matracra.) Türelmetlenül és elszántam vártam az félidőt, bár szokatlanul élvezetesnek találtam ezt a fajta szenvedést. Már-már nevettem saját gyarlóságomon.
Az állógyakorlatok után már „szinte” gyerekjáték volt az óra.
A legvégén nem feküdtem hosszú perceket, hanem egyből mentem zuhanyozni. Ám így is fantasztikusan éreztem magam!
Sokszor szeretnék még ide visszajönni!
Namaste
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.