A mai bejegyzés kevésbé lesz felemelő, mint az első volt. Mentes a patetikus hangnemtől. Ma egy kicsit visszazuhantam a megszokásba és engedtem az érzékek csábításainak. Lebeszéltem magam az óráról (mert meleg van, fáj a hajam és különben is született egy nagymamám) és zabáltam összevissza mindent, legfőképpen édességet.

Nem könnyű a változást elérni, pontosabban nem egyszerű úgy cselekedni, ami a változást elhozza. Dumálni nagyon könnyű arról, hogy hú de jó lenne karcsúnak, szépnek és okosnak lenni, ám a cselekvés és a duma között óriási a különbség. Tehát hiába mondom azt magamról, hogy nagy jógás vagyok, ha egyszer itthon ülök és süppedek a fotelba és a megszokott kis életembe.

Kompenzálásként sok vizet iszom és itthon csinálok gyakorlatokat. Első sorban a hatha jóga egy-két egyszerűbb gyakorlatát, vagy gyertyázok, esetleg kézen állok fal mellett. Nyugtatom a lelkiismeretem. Ugye milyen nehéz változni? :)  Te tapasztaltál hasonlót?

Sebaj, holnap megyek órára! :)

Rájöttem arra, hogy nem szabad önmagunkkal szemben túl nagy elvárásokat és túlzott szigort alkalmazni. Hirtelen a semmiből elkezdeni jógázni, elkerülve a fokozatosság és a türelem elvét sérüléseket, izomlázat vagy értetetlen kimerültséget okoz. Tehát nemcsak lusta vagyok, talán magyarázom is a bizonyítványom… vagy csak reálisan felmértem, hogy egyik napról a másikra nem lehet jógivá/joginivé válni.

De törekedni lehet, sőt, kell is szerintem.

Ma megnézek egy pár jógás videót, elismerően hümmögök, talán igyekszem (fejben) utánuk csinálni a gyakorlatokat.

Namaste

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.